Hagyományokat bemutató tájház kialakítása a TOP-1.2.1-15-BS1-2018-00034 keretein belül valósult meg, amely a helyi és térségi vonzerőkre, értékekre épül, interaktív elemekkel mutatja be a település múltját, hagyományait. A település központjában található régi, paraszti hagyományok szerint épült épület felújítása, eszközfejlesztése, illetve az épületen belül és az udvaron látogatóbarát funkciók kialakítása valósult meg. Továbbá az udvaron egy hagyományok bemutatására szolgáló kemence, és az ahhoz tartozó fedett tér is kialakításra kerül. Megvalósult az ingatlan környezetének területrendezése, járdák kialakítása az ingatlanon belül. A fejlesztést követően létrejön egy olyan helyi, térségi jelentőségű, turisztikai vonzerő, amely a kulturális, épített, és természeti örökség komplex turisztikai hasznosítására irányul.
Mezőgyán Békés megye északi részén Geszt nyugati szomszédságában fekvő település A településről az első írásos emlék a XIII. század elejéről, a Váradi Regestrumból származik. Királyi várszolgák lakhelyeként funkcionált az Árpádok és Anjouk idejében. 1463-ban az Andacsy családnak volt itt birtoka,a család kihalása után a királyra szállt vissza, így vált a település kincstári birtokká. A török hódoltság idején a környező települések elpusztultak, lakóik Mezőgyánba költöztek át. A környéket összefüggő víztükör védte és táplálta – a mocsarak tele voltak teknősbékával, a fák fészekkel, az erdők bogyókkal és vadakkal, a lakosok hamar elkezdték kiaknázni a lehetőségeiket – ennek köszönhetően csak később vált a törökök adófizetőjévé. A falu az 1645. évi terület elrendezés szerint adózott. A gyulai vár török kézre kerülését követően a település határában is ütközet volt. A pontos dátumot nem tudjuk, de a falu elnéptelenedett. A törökök kiűzése után kincstári birtokká vált, a váradi püspökség tulajdonából a Tisza család kezébe került. Ebben az időben Mezőgyánhoz tartozott Kéza, Nagy-Gyanté, Kis-Gyanté puszta. A falu legközelebbi piaci helye Nagyvárad volt, itt értékesítették az állataikat, valamint a megtermelt zöldségeiket is. Az 1800-as évekre már másfélezren lakták, arról, hogy pontosan mikor és hogyan kezdett el újra benépesülni a vidék sajnos nem tudunk semmi biztos adatot. Az 1870-es években a falu határában lévő Csapás-ér mellett gátépítési munkálatok során nagymennyiségű török kardot és lószerszámokat találtak. A trianoni békeszerződés megkötése előtt Mezőgyán Bihar vármegye cséffai járásához tartozott. A XIX. század végére a határnak több mint 70 %-a főúri birtok volt. Az I. világháború idején az életszínvonal csökkent, a nyomorúság nagy méreteket öltött. A férfiak katonák voltak, így az asszonyokra hárult minden feladat. A II. világháborúban a falu belterületén található nádasokat bombázták, hiszen kiváló rejtekhelyül szolgálhatott volna. 1944 szeptemberében vonult be a szovjet hadsereg Mezőgyánba. A világháború lezárása után újjászerveződtek a hivatalok, földet osztottak, megalakultak a helyi szövetkezetek.
Települést napjainkban körülbelül 1100-an lakják jelenleg. 22 kisgyermek jár óvodába és 69 tanulója van az általános iskolának. Az oktatási intézményeket napközis konyha egészíti ki, amely nemcsak a gyermekek étkeztetésében vesz részt hanem a településen működő idős és beteggondozó szolgálat tevékenységét is segíti. A könyvtár az 1930-as évektől kezdve működik, ma mintegy 10.480 kötettel szolgálja a tanulást és kikapcsolódást.
A település legfőbb nevezetessége a központban álló 1794-ben új barokk stílusban épült református templom. A Mezőgyáni Református Templom felújítása és látogatóbarát kialakítása a 2007-2013-as fejlesztési időszakban történt meg. A felújítás összege 27.486.712 Ft volt. Mezőgyántól keletre halad el a 324 és 337 közötti szarmaták által épített Csörsz –árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala. Az idelátogatók megcsodálhatják a Körös Maros Nemzeti Park védett területeinek valamint az alföldi táj növény és állatvilágát. Szép időben tisztán kivehetők a Bihari hegyek is. Az aktív pihenés kedvelői kerékpáron viszonylag könnyen eljuthatnak a Mezőgyán és Zsadány település közti Vátyoni erdőbe, a híres kocsányos tölgyhöz, a 100 éves fához valójában jóval idősebb 100 évnél, korát körülbelül 250 évre becsülik, törzskerülete 560 cm ), Mezőgyán kisdiákjai minden évben ellátogatnak ehhez a fához. Mezőgyántól keletre halad el a 324 és 337 közötti szarmaták által épített Csörsz –árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.
A település önkormányzata forráshiánnyal küszködik ezért a beruházásokra, fejlesztésekre csak csekély mértékben gondolhatnak. A víz- és energiaelosztási infrastruktúra megfelelőnek mondható, igen kevés olyan lakóingatlan van, ahol nem került bevezetésre a folyóvíz, a földgázhálózat kiépült. Telekommunikációs téren is megfelelő a lefedettség. A telefon bekötések már 1997-ben megtörténtek, az internet pedig korunk elvárása szerint már néhány idős lakos otthonában is jelen van. A település rendelkezik nyilvános internet elérési ponttal is. Az itt élők főként mezőgazdaságból élnek, a növénytermesztés a főbb tevékenység, a környező földeken a gazdák a saját állataik ellátásán kívül eladásra is termesztik a gabonát. Nagyon jellemző még az úgynevezett fóliázás, főként uborkát, paprikát, paradicsomot valamint káposztát termelnek a helyi gazdák. Az állattartás jelentős mértékben csökkent.
A településre a gazdasági helyzete miatt jellemző a fiatalok elvándorlása jobb élet reményében, elvétve akadnak olyan fiatalok, akik itt tervezik a jövőjüket. Ezt a problémát a falu jelentős fejlesztésével lehetne csak orvosolni. Rengeteg lehetőség rejlik mégis ebben a vidékben. A megközelíthetőség, a közút hálózat rendbehozatala, megfelelő kiépítése jelentősen növelhetné az átmenő forgalmat. A Magyar – Román ( Geszt és Cséffa között )határ megnyitása nagyon jó lehetőség lenne a Románia felé nyitásra. A településről már így is minden évben indul Erdély felfedező túra. Ezt követhetné a turizmus fellendítése a ma már oly népszerű falusi turizmusnak megfelelő otthont adhatna Mezőgyán is. A kihasználatlan legelőkön ismét beindulhatna az állattartás, és végül, de nem utolsó sorban az itt élők és az itt letelepülni szándékozó emberek képzése vagy átképzése igen nagy lehetőség lenne a fejlődés szempontjából. Ezen tényezők összességükben jelentős mértékben csökkentenék a településen a munkanélküliség arányát.